Állami iskolafenntartás 2017.

Szakgimnázium (új)

Szakközépiskola (új)

Gyakorlati képzés

Tanulószerződés

Országos Képzési Jegyzék (OKJ)

ÖSZTÖNDÍJ a szakképző iskolákban

GAZDASÁGI KAMARA szerepe a szakképzésben

Beszámoltató rendszerű szakképzés

Közösségi szolgálat

Erkölcstan vagy Etika 2017-2018.

PISA vizsgálattról szülőknek

PEDAGÓGUS SZAKMA vagy HIVATÁS

Tanfelügyelet

Pedagógus Etikai Kódex 2017.

MSZOE működése

 
 
 
Partnereink:

A tanuló joga és státusza

Elöljáróban tisztázzuk a gyermek  és a tanuló fogalmát, ha ez sikerül, akkor rátérünk majd a tanuló jogok felsorolására és elemzésére.

A gyermek fogalma az ENSZ gyermekjogi egyezmény meghatározása   szerint

1991. évi LXIV. törvény a Gyermek jogairól Egyezmény kihirdetéséről I. RÉSZ 1. cikk szerint:

„Az Egyezmény vonatkozásában gyermek az a személy, aki tizennyolcadik életévét nem töltötte be, kivéve ha a reá alkalmazandó jogszabályok értelmében nagykorúságát már korábban eléri.”

A gyermek fogalma a magyar törvények szerint

A magyar törvények közvetve vagy közvetlenül elismerik, hogy a személy 18 éves koráig gyermek, de a „gyermekre” vonatkozó meghatározások nem harmonizálnak egymással. (A „gyermek” fogalma helyett a „gyermekkor”,  „fiatalkorú”, kiskorú”, stb. fogalmakat próbálják különböző módon magyarázni.)

Általános jogalkotói gyakorlat, amikor adott törvényben rögzítik, hogy gyermekre vonatkozó értelmezés csak az adott törvényre érvényes (pl. „e törvény értelmezésében”). Sok jogszabály félreértelmezi, vagy egyáltalán nem értelmezi a „gyermek” fogalmat.

A tájékozatlan (mélytudatlanságban tartott) szülők és a tanulók nem tudnak eligazodni a fent kiemelt fogalmak között, ezért nem tudják elhelyezni gyermeküket, illetve magukat a köznevelés, a szakképzés, a gyermekvédelem a büntető jog, a munkajog rendszerében.

1. Polgári törvénykönyv (Ptk.) szerint:

„Kiskorú” az, aki a tizennyolcadik életévét még nem töltötte be, kivéve, ha házasságot kötött.

(A Ptk. „kiskorú” kifejezést használ a „gyermek” megnevezés helyett.)

„Korlátozottan cselekvőképes” az a kiskorú, aki a tizennegyedik életévét már betöltötte és nem cselekvőképtelen.

(Ebből adódóan a tizennegyedik életéve alatt a gyermek cselekvőképtelen kiskorú.)

2. A Gyermekvédelmi törvény (Gyvt.) értelmező rendelkezése szerint „gyermek a Ptk. szerinti kiskorú”

(De a Gyvt. értelmezhetetlen módon használja a „nagykorú gyermek” és „iskoláskorú gyermek” kifejezéseket is.)

3. A Munka törvénykönyve (Mt.) szerint: „fiatal munkavállaló” a tizennyolcadik életévét be nem töltött munkavállaló

(Tehát Magyarországon nincs gyermekmunka, de a fiatal munkavállalók kizsákmányolása megengedett.)

4.  A Büntető törvénykönyv (Btk.) szerint a gyermekkorú címszó alatt: „fiatalkorú ’ az, aki a bűncselekmény elkövetésekor tizenkettedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat nem.

(Tehát a tizenkettedik életévtől a tizennyolcadik életévég a „gyermekkorú” személyt  fiatalkorúnak” nevezi a törvény. A tizenkét év alatt a kiskorú (gyermek) nem büntethető, ezért nincs rá elnevezés.)


5. Magyarország alaptörvénye szerint: A „nagykorú gyermekek” kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni.

(Tehát van „nagykorú gyermek is. A szülőnek a gyermeke ötvenévesen is a gyermeke.)

A gyermek, tanuló fogalma életkoruk szerint a köznevelési jogszabályokban

A köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (Nkt.) következetesen gyermeknek nevezi az óvodába járó kisgyermeket, tanulónak nevezi  az iskolába járó 18 éves koráig kiskorú gyermeket és 18. életév feletti „nagykorú” fiatal felnőttet is.

(Az „egyszerűsítés kedvéért” az alapfokú és a középfokú oktatásban tanulókat és a felsőoktatásban tanulókat összefoglalóan DIÁKOKNAK nevezi a jogalkotó!)

A köznevelési jogszabályok szerint az óvodai jogviszonyban lévő gyermekek és az iskolával tanulói jogviszonyban levő tanulók életkoruk szerint különböző jogokkal rendelkeznek, és különböző kötelezettségeik vannak. Például a gyermeket 3 éves korától fel kell venni az óvodába, a gyermek 5 éves korától kötelező az óvodába járás (újabban már 3 éves kortól kötelező), a tankötelezettség a gyermek 6 éves korától annak a tanévnek a végéig tart amelyikben betölti a 16. életévét.  A tanuló 17 éves koráig járhat általános iskolába. A tanuló (diák) 24 éves koráig vehet részt nappali rendszerű iskolai oktatásban. 25 éves korában a tanuló csak a felnőttoktatásban kezdhet új tanévet. [Nkt. 60. § (1)] És így tovább.

Figyelem!

A szülőknek tudni kell, hogy milyen kötelezettségeik vannak, és hogyan léphetnek fel a 14 éves korig cselekvőképtelen, a 14-18 éves koráig korlátozottan cselekvőképes kiskorú és a18 év feletti nagykorú gyermekük jogainak védelme érdekében a köznevelés, a szakképzés rendszerében.

A 14 év alatti cselekvőképtelen gyermek (tanuló) jogait a szülő gyakorolja.

A szülő ezt a jogát attól az évtől kezdődően, amelyben gyermeke a 14. életévét eléri – ha a gyermek nem cselekvőképtelen –, gyermekével közösen gyakorolja.

Nagykorú és cselekvőképes tanuló (gyermek) esetén e törvénynek a szülő jogaira és kötelességeire vonatkozó rendelkezéseit nem kell alkalmazni. Ha a nagykorú tanuló önálló jövedelemmel nem rendelkezik és a szülővel közös háztartásban él, a tanulói jogviszony, kollégiumi tagsági viszony megszűnésével, a tanuló tanulmányi kötelezettségének teljesítésével és a fizetési kötelezettséggel járó iskolai, kollégiumi döntésekről a szülőt is értesíteni kell.

Ha a nagykorú tanuló (18 éven felüli) önálló jövedelemmel nem rendelkezik és a szülővel közös háztartásban él, a tanulói jogviszony, kollégiumi tagsági viszony megszűnésével, a tanuló tanulmányi kötelezettségének teljesítésével és a fizetési kötelezettséggel járó iskolai, kollégiumi döntésekről a szülőt is értesíteni kell. [Nkt. 46. § (8) bekezdés]

Jogértelmezési kérdés, jogharmonizációs javaslat egyértelműen értelmezhető szabályozási tartalomra

A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 2. § szerint:

(1) A jogszabálynak a címzettek számára egyértelműen értelmezhető szabályozási tartalommal kell rendelkeznie.

(4) A jogszabályok megalkotásakor biztosítani kell, hogy a jogszabály

a) megfeleljen az Alaptörvényből eredő tartalmi és formai követelményeknek,

b) illeszkedjen a jogrendszer egységébe,

c) megfeleljen a nemzetközi jogból és az európai uniós jogból eredő kötelezettségeknek és

d) megfeleljen a jogalkotás szakmai követelményeinek.

MSZOE közérdekű javaslata jogharmonizációra

Ahhoz, hogy az óvoda- és iskolahasználó szülők (címzettek) értelmezni tudják a gyermekükre vonatkozó jogszabályokat javasoljuk, a „gyermek” fogalmának egységes értelmezését valamennyi magyar jogszabályban, amelyik gyermekre vonatkozó előírást tartalmaz:

 „Gyermek az a személy, aki tizennyolcadik életévét nem töltötte be, kivéve, ha a reá alkalmazandó jogszabályok értelmében nagykorúságát már korábban eléri.”

Szülői kötelesség a „tanköteles” gyermek esetén

A szülő kötelessége, hogy biztosítsa gyermeke óvodai nevelésben való részvételét, továbbá tankötelezettségének teljesítését.

A gyermek abban az évben, amelynek augusztus 31. napjáig a hatodik életévét betölti, legkésőbb az azt követő évben tankötelessé válik. Az a gyermek, akinek esetében azt a szakértői bizottság javasolja, további egy nevelési évig az óvodában részesül ellátásban, és ezt követően válik tankötelessé.

A tankötelezettség teljesítése a tanév első tanítási napján kezdődik. Ha a gyermek az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget korábban eléri, a kormányhivatal a szülő kérelmére szakértői bizottság véleménye alapján engedélyezheti, hogy a gyermek hatéves kor előtt megkezdje tankötelezettségének teljesítését.

A tankötelezettség a tanuló tizenhatodik életévének betöltéséig tart. A sajátos nevelési igényű tanuló tankötelezettsége meghosszabbítható annak a tanítási évnek a végéig, amelyben a huszonharmadik életévét betölti.

Figyelem!

Ha a tanuló teljesítette tankötelezettségét (betöltötte a 16. életévét), akkor saját elhatározásából, akár a szülő beleegyezése nélkül is befejezheti iskolai tanulmányait (otthagyhatja az iskolát).

Ha a szülő úgy gondolja, kiveheti az iskolából 16 éven felüli gyermekét.

Az iskola indoklás nélkül megszűntetheti a tanuló jogviszonyát a annak a tanévnek a végén amelyikben betölti a 16 életévét.

Meg kell védeni a 16 éven felüli tanulókat az iskolától a szüleiktől és önmaguktól. Lásd itt!

A gyermek, tanuló helyzete (fogyasztói státusza) a köznevelésben

Ha a szülők felelősek jogilag gyermekük taníttatásáért, neveléséért, oktatásáért részben vagy egészben, akkor a köznevelési intézmények ügyfelei. A professzionálisan működő köznevelési intézmények feladata az ügyfelek kiszolgálása.

Ha a szülők az ügyfelek, akkor az óvodába járó gyermekek és az iskolával tanulói jogviszonyban levő tanulók a köznevelési és szakképzési szolgáltatások fogyasztói, ezért a gyermekvédelem mellett, megilleti őket a fogyasztóvédelem is.

Az óvodás gyermek és az iskolába járó tanuló fogyasztó státuszát nem ismerik el a magyar törvények. Ha köznevelési szolgáltatásokról beszélünk, akkor - véleményünk szerint - vizsgálni kell, hogy a szolgáltatók (óvoda, iskola, kollégium) milyen színvonalon és milyen minőségben biztosítják nevelési, oktatási szolgáltatásaikat a gyermekek, tanulók (fogyasztók) számára.

Az óvoda, iskola a kollégium nem vállal felelősséget a köznevelési szolgáltatások minőségéért. A lemorzsolódó tanulók számának A pedagógusok nem vállalnak felelősséget a gyermekek, tanulók egész életére kiható döntéseikért (pl. értékelés, minősítés).

A pedagógus nem kockáztat semmit, ha egy osztályban megbuktat 10-20 tanulót. Nincs munkajogi fellősségrevonás.

A gyermeke taníttatásáért alkotmányosan felelős szülőnek - mint kockáztató személynek is - joga és kötelessége ellenőrízni, hogy a köznevelési intézmények milyen színvonalon teljesítik gyermeke nevelésével, oktatásával kapcsolatos feladataikat.

Figyelem!

A gyermekek, tanulói jogokat a különböző gyermekvédelmi- és diákszervezetek megfelelően képviselik, a kötelességeikre a nevelési, oktatási intézmények alkalmazottai hívják fel a figyelmet. Írásunkban ezért elsősorban a fogyasztóvédelmi aspektusból elemezzük a gyermekek és a tanulók jogait.

A tanulók sértegetése, megalázása, zaklatása az iskolában és az iskolán kívül

Törvény értelmében a gyermek, a tanuló személyiségét, emberi méltóságát és jogait tiszteletben kell tartani, és védelmet kell számára biztosítani fizikai és lelki erőszakkal szemben. A gyermek és a tanuló nem vethető alá testi és lelki fenyítésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak. [Nkt. 46. § (2)]

Oktatási szakemberek, szociológusok, pedagógusok és más érdekcsoportok tanulmányaikban, sajtó és média nyilatkozataikban különböző jelzőket ragasztanak a közoktatásban tanuló gyermekekre. Az un. szakemberek szerint kiskorú gyermekeink drogoznak, alkoholizálnak, fiatalon kezdenek szexuális életet, lusták, nem akarnak tanulni, bűnöznek, kövérek, rossz a fizikai állapotuk, satnyák, agresszívek, verik a tanáraikat, a 8 éves gyermek is legyen büntethető, stb.  

A mesterséges hisztériakeltés után (ingyen reklám) prevenciós programokkal, tájékoztató anyagokkal, képzésekkel bombázzák az iskolákat, amiből jól meg lehet élni.

Egy vezető egyetemi „szakember” azt mondta, azért rossz az egyetemi oktatás színvonala, mert „silány gyermekanyag” kerül ki a közoktatásból.

Senkinek sincs joga úgy hírnevet szerezni, hogy sértegeti a közoktatásban tanuló gyermekeket!

A fiatalok nem „jobbak”, de nem is „rosszabbak”, mint 10-20-50 évvel ezelőtt csak életkörülményeik lettek mások. A felnőtt társadalom - lelkiismeret furdalás nélkül - a fiatalokra akarja „kenni”, saját kudarcait és azt, hogy nem tudnak megfelelő életteret biztosítani az utánuk jövő generációknak.

A szülőknek egységesen kell fellépni a sértegetésekkel, az iskolai igazságtalanságokkal szemben, de félnek véleménynyilvánítástól, félnek, hogy meggyőződésükért gyermekeiken áll bosszút az iskola.

Lehet, hogy a szülők azért nem lépnek fel a gyermekek és tanulók nyilvános sértegetésével szemben, mert úgy gondolják, hogy nem az ő gyermeküket sértegetik (antiszolidaritás)?

Magától érthető, ha a szülői egyesületek, a gyermek mindenekfelett álló érdekét figyelembe véve, elsősorban az iskolai gyermekbántalmazással foglalkoznak, vagyis a gyermekekkel szemben elkövetett sértések, zaklatások, testi, verbális és lelki erőszak okainak feltárását tekintik elsődleges feladatuknak.

A kiegyenlített tájékoztatás érdekében a gyermekekkel szemben elkövetett visszaéléseket is napvilágra kell hozni!

A gyermekeik védelme érdekében eljáró szülők kötelezettsége

Gyermekjogi egyezmény 18. cikk 1. pont szerint:

A felelősség a gyermek neveléséért és fejlődésének biztosításáért elsősorban a szülőkre, illetőleg, adott esetben a gyermek törvényes képviselőire hárul. Ezeket cselekedeteikben mindenekelőtt a gyermek mindenekfelett álló érdekének kell vezetnie.

Gyermekjogi egyezmény 3. cikk 1. pont szerint:

„A szociális védelem köz- és magánintézményei, a bíróságok, a közigazgatási hatóságok és a törvényhozó szervek minden, a gyermeket érintő döntésükben a gyermek mindenekfelett álló érdekét veszik figyelembe elsősorban.”

Ahhoz, hogy a szülő meg tudja védeni gyermekét, pontosan kell megfogalmazni, hogy mit jelent a gyermeke mindenekfelett álló érdeke.

Ez a szöveg – a szülői egyesületek javaslatára - be lett építve a régi közoktatási törvénybe, amely kimaradt az új köznevelési törvényből.

A meghatározás újbóli előírása nagyban segítené a szülőket gyermekeik védelme érdekében történő fellépéseiknél.

MSZOE közérdekű javaslata törvény szövegének visszaállítására:

 A köznevelés szervezésében, irányításában, működtetésében, feladatainak végrehajtásában közreműködők döntéseik, intézkedéseik meghozatalakor a gyermek mindenekfelett álló érdekét veszik figyelembe. A közoktatásban a gyermek mindenekfelett álló érdeke különösen, hogy

a) az e törvényben meghatározott szolgáltatásokat megfelelő színvonalon biztosítsák részére oly módon, hogy annak igénybevétele ne jelentsen számára aránytalan terhet,

b) az e törvényben meghatározottak szerint minden segítséget megkapjon képessége, tehetsége kibontakoztatásához, személyisége fejlesztéséhez, ismeretei folyamatos korszerűsítéséhez,

c) ügyeiben méltányosan, humánusan, valamennyi tényező figyelembevételével, a többi gyermek, tanuló érdekeinek mérlegelésével, a rendelkezésre álló lehetőségek közül számára legkedvezőbbet választva döntsenek.

Az óvodába járó gyermekek és az iskolába járó tanuló kötelezettségei és jogai

Az oktatásirányítók és a pedagógusok hangoztatják, hogy a szülők és a tanulók először teljesítsék kötelességeiket és csak utána harcoljanak jogaikért.

A tanuló csak akkor tudja teljesíteni jogszabályokban előírt kötelezettségeit és csak akkor tudja betartani a nevelésével, oktatásával kapcsolatos szabályokat, ha a jogszabályok biztosítják számára azokat a jogosítványokat, amelyek lehetővé teszik a számára, hogy teljesítse kötelezettségeit.

A köznevelési törvény eleget tesz ennek az elvárásnak, amikor a tanulói kötelességek előírása után közvetlenül, felsorolja azokat a tanulói jogokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a tanulók teljesíteni tudják kötelezettségeiket.

Ezt jegyezzék meg, mert a közszereplők és a pedagógusok többsége sokszor megfordítja ezt a szabály. Azt mondják, hogy szülők és a tanulók először teljesítsék kötelességeiket, és csak utána követeljék jogaikat.

Ugyanakkor a kötelességek nem teljesítése semmiképpen nem foszthatja meg a a szülőket és gyermekeiket jogaik gyakorlásától.

 

Figyelem!

A gyermeki és a tanulói jogok és kötelességek felsorolása és magyarázata az óvodai, iskolai és kollégiumi házirend kötelezően előírt tartalma, amelyről itt találhatnak bővebb információt!

Iskolai erőszak itt!

AZ ENSZ gyermekjogi egyezmény (részlet)

A tanulói kötelezettségek és kötelességeik teljesítéséhez biztosított tanulói jogok listája itt található: http://www.mszoe.hu/index.php?oldal=alap.php&id=411&v=marad&fid=165&hol=jobb

 

Tisztelt Szülő!

Ha egyetért a www.mszoe.hu honlap tartalmával, kérjük, ossza meg információit ismerőseivel, szülőtársaival és gyermekét nevelő pedagógusokkal.

 

 
Tanulói jogok listája

Tanulói tüntetés

Tanulói tulajdonságok fejlesztése

Pozitív tulajdonságok véleményezése

Tanulói kompetenciák Németországban


Ez a honlap a 32/2007 MPA KA OKM sz. Miniszteri Döntés alapján, figyelembe véve a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Tanács (NSZFT) 86/2007.11.28. számú állásfoglalását (támogató javaslatát) az FKA-KT-52/2007 számú NSZFI támogatás felhasználásával készült.
 
 
 
 
  Vissza a főoldalra  |  Elérhetőség  |   Súgó  |  Tartalomjegyzék  |  Impresszum